Hevesi Katalin: 37 érv a parlagfű mellett

 

Ha már levágtuk, irtottuk, szárítsuk, vagy fagyasszuk le az istenek eledelét. Frissen, nyersen fogyasztva gyors erőnlétet biztosít. Az édes ízeket kedvelők kevésbé érzik keserűnek, mint a só kedvelők. “Sós szájúak” csipkedjék bele a leveleket egy kávéskanálnyi fahéjas mézbe, semmi kellemetlen keserű ízt nem fognak érezni, viszont hármat ütnek egy csapásra, mert a méz és a fahéj is jót tesz az egészségünknek! Szárítva a levél elveszti keserűségét. Tárolása pozdorja-szárazon, lezárt üvegben ajánlott.

Mi mindenre jó a parlagfű? Íme 37 érv, ami amellett szól, hogy becsüljük meg és hasznunkra fordítsuk az egészségünkre károsnak kikiáltott növényt.

1. Akadozó havi vérzés: teája – ivásra, lemosásra, zúzott gyökere borogatásra.

2. Apróbb bőrkiütésekre – levélfőzete.

3. Aranyérre: levél és hajtás tea, zúzat-pép borogatás.

4. Csalánkiütésre: levél-lé pép.

5. Csökkenti a köhögést: a melegített levélpépje mellre borogatásnak.

6. Csuklófájásra: melegített levelekkel, borogatásnak.

7. Daganat: borogatás, levéltea.

8. Erősítésre: levéltea.

9. Fájások borogatására: zúzat, pép.

10. Fejbőr korpásodására: tea, öblítőnek.

11. Fejbőr egyéb betegségeire: teája.

12. Fertőtlenítésre: növény leve, teája.

13. Fogfájásra: borogatás zúzott gyökérrel.

14. Gennyes sebre: levélfőzet.

15. Gyomorgörcsre: levéltea.

16. Hányingerre: levélpép borogatás.

17. Hánytatásra: levél és hajtástea.  

18. Hasfájásra: borogatás, levél és hajtástea.

19. Hasgörcs: levéltea.

20. Hashajtónak: levél és hajtástea.

21. Hasmenés, hányás ellen: a növény fiatalabb hajtásaiból készült tea.

22. Ideggyengeségre: nyers gyökér rágása.

23.Izomgörcsre: termésének zúzata.

24. Megfázásra, lázra: egész növény főzete.

25.Menstruációs fájásokra: zúzott gyökér-tea és borogatás.

26.Menstruáció szabályozására: zúzott levele, gyökere, borogatás, tea.

27. Rovar (szúnyog)csípés: fiatal levél-lével a bőrt bedörzsölni.

28. Seblemosásra: tea.

29. Székrekedésre: hajtás és levéltea.

30. Szívinfarktus, agyvérzésre: gyökeréből főzött tea.

31. Tüdőgyulladásra: levél-pép.

32. Kihagytam a szembetegséget: pép, zúzat ázata borogatásként.

33. Véres, gennyes széklet: levél és hajtás-tea.

34. Vérmérgezés ellen, illetve megelőzésére: levél pépje.

35. Vérzékenységre: levél és hajtás-tea.

36. Vérzés elállítására: levél és felsőhajtás-tea.

37. Zúzott, horzsolt sebekre: egész növényből készített teával lemosás.

Készítsünk forrázatot, főzetet, tinktúrát

Forrázat: a leggyakoribb művelet, amely alatt azt értjük, amikor egy külön edényben elhelyezett füvet, vagy több fűnek a keverékét forró vízzel leöntjük, leforrázzuk és lefedve kis ideig, néha több percnyi állás után átszűrjük, a szűrőn maradt teamaradékot gyengén kinyomkodjuk, és az így készített teát adagoljuk. Egész gyenge forrázatot is szoktunk készíteni úgy, hogy a szitára vagy szűrőre ráhelyezett füvet vagy fűkeveréket egyszerűen csak leforrázzuk és az így nyert teát elfogyasztjuk. A különböző teákat cukorral, mézzel vagy citrommal ízesítve lehet ugyan készíteni, rendesen azonban minden ízesítés nélkül igyuk, hacsak valamely célból az ízesítés előírva nincsen.

A főzés hatása a parlagfűre, bennem is bizonytalanságot teremtett, egészen addig, amíg ki nem kértem a Debreceni Egyetemen folyó parlagfűvel kapcsolatos kutatás vezetőjének a véleményét. A főzés során nem hogy nem veszít semmit a hatásából, hanem éppen ellenkezőleg, a hő hatására olyan óriás molekulájú poliszacharidok szabadulnak fel, amelyek a szervezet számára fontosak és azonnal felszívhatóak. A zölden, vagy szárított por formában fogyasztott növényben természetesen ugyanígy ott vannak ezek az anyagok, de ebben az esetben a hő közlést maximum az emésztés hője jelentheti és ez nem elégséges ezen molekulák felszabadításához, ráadásul az így elfogyasztott növény egy napig sincs az ember szervezetében.

Főzet: az előbb elmondott forrázatot rendszerint olyan anyagoknál, füveknél írják elő, ahol a megkívánt hatóanyagok már forrázva is kivonhatók, vagy ott, ahol a könnyen illó aromás alkotórészek miatt a főzés csak ezek rovására végezhető el. A kérget, gyökeret, fás anyagot tartalmazó keveréket ajánlatos fél-egy óráig hideg vízben áztatni és csak azután 5-10 percig főzni, vagy pedig úgy, hogy a teakeveréket hideg vízzel együtt tesszük fel főzni, és főzzük az előírásban feltüntetett ideig, vagy az az eset is előfordulhat, hogy a teakeveréket egy bizonyos meghatározott mennyiségre kell befőzni. Hogy a három főzési eljárás közül melyiket alkalmazzuk, vagy az előírásban van meg pontosan, vagy a készítő beteg van hivatva eldönteni, illetve a teakeverék anyaga szabja meg, és végül az a körülmény, hogy hatásában erősebb vagy gyengébb teát akarunk készíteni. E teák is tetszésünk, vagy az előírás szerint ízesíthetőek.

A teákat rendszerint éhgyomorra vagy 1-2 órával az étkezések után fogyasszuk el. Előfordul (ezt különben az előírások pontosan meghatározzák), hogy a teákat hidegen vagy melegen, egyszer vagy többször kell naponta fogyasztani.

Alkalmazza a népgyógyászat kivonatot is. Hideg vagy meleg úton állítható elő, úgy, hogy a leülepített, átszűrt anyagot mézsűrűre vagy szárazra besűrítjük.

Tinktúra: ezen elnevezés alatt növényi anyagoknak alkoholos kivonatát értjük. Készítésüknél a növényi részeket összeaprítjuk vagy megvagdaljuk, esetleg durván porítjuk és tömény 96 vagy vízzel felhígított 70 százalékos alkoholban, borban áztatjuk. Az áztatáshoz lehetőleg szélesszájú edényt használjunk, melyet zárjunk le. Az áztatás hőmérséklete 10-30 fok C között váltakozhat. Melegebb helyen az alkohol párolgása miatt nem szabad végezni az áztatást. Az áztatás ideje rendszerint 6-8 nap, mely után a teáról a folyadékot ruhán átszűrjük, a ruhán visszamaradt anyagot kipréseljük, és az így nyert szüredéket vászonkendőbe vagy tölcsérbe helyezett vattán, esetleg szűrőpapíron átszűrjük. A tinktúrák a növények hosszú évekig eltartható kivonatolt gyógyanyagát tartják magukban feloldva. A tinktúráknál rendszerint egész anyagra 5 rész kivonó anyag esik. Amikor több tinktúrát egyszerű összeöntéssel állítunk elő, keveréket, azaz mixtúrát kapunk.